17/08/2022
Óvatosan a használt bútorral, könyvekkel, ruhákkal! És óvatosan a nyaralásból való hazatéréskor!
Sajnos egyre gyakoribb az ágyi poloska fertőzés, ami régebben szinte ismeretlen volt. Azért volt „szinte ismeretlen”, mert ha valahol felbukkant, akkor a KÖJÁL (később ÁNTSZ, most NNK) nagy erőkkel kivonult, és kiirtotta. Ha kellett, kényszerítő eszközök alkalmazásával is. Most meg az van, hogy az állampolgárnak kell (vagy kellene) írtati a saját költségére – és a poloska sokszor ott tenyészik, ahol az irtásra nincs pénz.
Az ágyi poloska igen kellemetlen rovar, mert csíp. Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy betegségeket terjesztene, de nem zárható ki például a hepatitis B fertőzés. Eddig összesen 28 különböző kórokozót mutattak ki ágyi poloskákban, köztük hepatitis B-t, hepatitis C-t és HIV-vírust is, de ezek nem szaporodnak a poloskában, és annak táplálkozása során nem kerülnek a gazdaállatba. Nincs tudományos bizonyíték a hepatitis B, hepatitis C és HIV átvitelére. Ha mégis történne fertőzés, annak három módja képzelhető el: paradox módon az egyik éppen az állat kézzel való agyoncsapása, ami során az ember bőre sérülhet, és az állatból kifolyó vér az emberbe kerülhet. A másik hasonló eset a vérszívás megszakítása a rovar lecsapásával, amikor a tápcsatornában lévő anyag visszanyomódhat. A harmadik az állat ürülékével való érintkezés.
A poloskát idegen helyen való alvás, nyaralás után is haza lehet vinni. Sajnos a szállodákban is előfordul, és a repülőgépeken, csomagmegőrzőkben a csomagok között is terjedhet. Ha nyaralás után reggelente csípésekre ébred, akkor már lehet gyanakodni! Az elterjed hiedelmekkel ellentétben az ágyi poloska csípése nem jellegzetes, nem lehet megkülönböztetni más rovarcsípéstől. Nem igaz például, hogy a csípések mindig egy-egy sorban vannak. Néha kicsik, tűszúrás szerű pontok, néha nagyobb piros duzzanatok és van, amikor begyulladnak. A legtöbb embernél kb. annyira viszketnek, mint egy szúnyogcsípés, és a viszketés egy hétig is eltarthat, de ez sem biztos. Akit sokszor megcsípnek, az érzéketlenné válik. Az emberek 1/3-a egyáltalán nem reagál az ágyi poloska csípésére. A poloska nyála nem tartalmaz sem érzéstelenítőt, sem véralvadásgátólt, ezért maga a csípés fájdalmas lehet, de az áldozat nem szokott rá felébredni.
Az ágyi poloskát ne keverjük össze az ősszel a lakásba betévedő mezei poloskákkal, vándor poloskákkal, címeres poloskákkal! Az „őszi poloskák” nagyok, centiméteresek, és jellemzően pajzs alakú páncéljuk, széles „válluk”, díszes szárnyfedőik vannak. Bár némelyik invazív mezőgazdasági kártevő, az emberre teljesen ártalmatlanok. Ha megfogjuk, és megijed, akkor egyik-másik igen kellemetlen szagot áraszthat, de ez sem veszélyes, csak védekezni próbál így a szerencsétlen.
Az ágyi poloska kicsi, csak kb. fél centiméteres, vörösesbarna rovar. Teste lapos, ovális korong szerű, szelvényes. Szárnyfedői elcsökevényesedtek, repülni nem tud (ellentétben az előbbi poloskákkal). Bár eredetileg denevéreken élősködött Ázsiában, ma főleg a madarak és az ember élősködője. Vérszívó, táplálékát éjszaka keresi, és az áldozat hő- és szén-dioxid-kibocsátása alapján találja meg. Nappal nem látni, rejtőzködik. A frissen kikelt példányok az egy millimétert sem érik el, nagyon kis résekben is képesek elbújni. Ha nincs táplálék, akkor hosszú ideig inaktívak tudnak maradni. Akár egy évig is kibírják evés nélkül. Érzéketlenek a hidegre, de a forróságot nem bírják. Ruhák esetében a legalább 45–50 °C-on, minimum 30 percig való mosás illetve szárítás a kifejlett rovarokat és a petéket is elpusztítja. (A kifejlett poloskák 40 °C-on is elpusztulnak, de a peték negyede túléli!)
Könyveket és más tárgyakat is lehet hővel fertőtleníteni, de ha azt akarjuk, hogy minden résben, mélyedésben elérjük a kritikus hőmérsékletet, akkor lehet, hogy egy-másfél napig is 55 °C hőmérsékletű kamrába kell helyezni a dolgokat. Ezt még az elektronikai eszközök többsége is kibírja, de egyes műanyagok meglágyulhatnak, úgyhogy necces a dolog. Az LCD kijelzők kikapcsolt állapotban +60 °C-ig bírják, viszont az elemeket, akkumulátorokat ki kell szedni.
A poloskák elleni védekezés másik módja a kémiai védekezés, amire manapság főleg piretroidokat használnak. Fontos, hogy a szer a tárgyak minden részébe, a kis résekbe is bejusson, ezért például az ágyakat teljesen szét kell szedni. Tipikus búvóhely a ruhák varrása, a bőrönd rései, vagy a könyvek gerince. A '80-as években volt egy poloskafertőzési hullám, amikor divatba jött a magnókazetták csereberéje, mert a poloskák a kazettákba is beköltöztek. Általában vonzzák őket az emberi test által kiválasztott szagok, ezért inkább a levetett ruhákba másznak bele, mint a frissen mosottakba. A német Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség azt tanácsolja, hogy amikor nyaralásból hazatérünk, minden cuccot mossunk ki 60 °C-on, beleértve a táskákat is.
Az ágyi poloskák előfordulnak a közkönyvtárakban, antikváriumokban is, és potenciális terjesztőik a manapság egyre divatosabb nyilvános használtkönyvcserebere-polcok. Mivel a 50 °C felett a rovarok és a peték is elpusztulnak, a papír viszont csak 230 °C-on gyullad meg, ezért a könyvek fertőtlenítésére sok szakértő szerint a legjobb módszer a hőkezelés. A vegyszeres permetezés árthat a könyvnek, és nem biztos, hogy a kritikus helyekre (könyvgerinc, lapok töve) eljut a szer. A hőkezelés azonban sokáig tart, mert a könyvek lassan melegednek át. Van, aki azt mondja, hogy a mikrosütő alkalmasabb, de ha fém részek vannak a könyvben (aranyozás a borítón, vagy nem látható fém kapcsok a kötésben), akkor ezzel tüzet is lehet okozni. Ha vannak vérrel telt (éppen jól lakott) poloskák a könyvben, akkor azok menekülés közben kipukkadhatnak, és összevérzik a sütőt (ez újabb fertőzésveszély, ráadásul ott egyébként ételt készítünk). Végül, de nem utolsó sorban, az esetleg elmenekülő példányok beköltözhetnek a mikró vagy tűzhely belsejébe. Alighanem a legjobb megoldás az, amit egy német könyves oldal ajánl, a módszerek kombinálása: a könyveket egy légmentesen zárt, hőálló dobozba rakni, melléjük vegyszerbe áztatott szivacsot, ami gőzölög, és az egészet a sütőbe órakra. Nem lehet mondani, hogy nem macerás...
Társasházaknál nagyon gyakori, hogy valamelyik szomszédos lakásban elszaporodik az ágyi poloska. Legyen akár alsó, akár felső, vagy oldalsó szomszéd, ha nem aludt idegen helyen, nem vett használt bútort, nem hozott haza használt könyvet, akkor szinte biztosan a szomszédból jöttek át a rovarok. Ilyenkor az ágyi poloska jelenlétére számítani kell egészen addig, míg a gócpontjukat meg nem szüntetik. A megoldás az, hogy a lakóközösség szervezetten, közösen hajtja végre az irtást az összes lakásban. Sajnos ez nem szokott megvalósulni, mert az irtásért fizetni kell, a dolog kényelmetlen és macerás, továbbá leggyakrabban éppen azok nem érzik fontosnak a dolgot, ahonnét a poloskák jönnek. Az iszákos szomszéd lenyom egy-két kupicával, oszt ő nem érzi, hogy csípik. Persze rendes házban is lehet gond, mert a szomszédok sokszor szégyellik a dolgot, és nem beszélnek róla egymással. Ez nem helyes! Ha valaki poloskát észlel, akkor bátran mondja meg, hiszen lehet, hogy semmi szégyellni valót nem tett, csak hazahozott egy könyvet, amit nem kellett volna, vagy éppen olyan székre ült le a vonaton, amire hát nem kellett volna...
Teljesen mindegy honnan jött az ágyi poloska, ki kell irtani. Az irtás házi módszerekkel szinte lehetetlen. A házi próbálkozások, például a bútorok kihordása az udvarra, többnyire csak arra jó, hogy még jobban szétszórják a poloskákat. Ilyenkor mese nincs, szakembert, gázmestert kell hívni!
